Varga Bálint
versek





Névtelen sírgödör alján
Fekszik ő, kire felnéztem hajdanán.
A lány, ki talán a legkedvesebb
Volt mindközül, e keserves
Világon.

Esős ősz volt, mikor született.
Gyermekként mindig csak virágot ültetett,
Segített a bogárnak a bajban,
Ő védte, ápolta a szút a falban.

Egy nap, aztán vöröslött anyja feje:
"Ha visszamész, haza többet ne gyere"
Szólt a parancs a katonának,
Kit csak ő egyedül szólított apának.

Becsületes ember volt az apja.
Úgy harcolt, hogy ígéretét betartsa.
Szolgált ő, egy egész nemzet fölött,
De haza aztán, soha többet nem jött.

Mi fájdalom nagyobb, mint elveszteni
Feleségnek férjét, s csendben elfeledni?
Tán csak az, mikor a gyermek
Látja, hogy árva anyja hogy emelhet
Minden éjjel poharat szájához zokogva,
Mit sem érő imákat mormolva,
Hogy áldja már meg valaki,
Segítsen aki erősebb, ha akad itt,
Ezt a bánatot mindig megértették,
S a lányt szépen elfelejtették.




2014.09. Halovány lámpa
2015.07. Én csak játszani jöttem
2017.01. Akarom hogy lásd ahogy elég
2017.01. A mély
2017.01. Tolvaj
2017.01. Dohos munkás ököl
2017.01. Kicsiny fecske
2017.01. A pillanat
2017.02. Itt fekszem félig holtan
2017.02. Tudod, en tényleg
2017.02. Veszem a vértem
2017.02. Respect
2017.02. Szalad a penge
2017.02. Ment a lány
2017.02. Belekap a szél
2017.02. Mint macska a gombolyagot
2017.03. Két kicsiny kecses cipő
2017.03. Ringasd gyermeked
2017.04. Tiporj, ha tipornod kell
2017.06. A batyum megtöltve már
2017.10. Kérlek ígérd, hogy nem lesz igaz
2017.10. Beszéltem a halállal
2017.10. Köszönöm neked
2017.10. Hé! Te ott!
2018.01. Tik tak
2018.02. Ott járok
2018.02. Ugye te is érezted?
2018.03. Mindenki bánja
2018.03. A hős majd eljő
2018.04. A bátor
2018.04. Névtelen Sírgödör
2018.04. Picike
2018.04. Az utolsó Pillanat
2018.05. Yes We Are
2018.06. I just want
2018.07. Ahogy hógömbben a hó száll
2018.11. A bitó
2018.12. Hadd látlak ismét
2018.12. Büszkék




Hangok